Nem szeretem a szélsőséges álláspontokat, de a legutóbbi leveled aranyközéputas filozofálása arra késztet, hogy egy bizonyos fokig a szélsőségek mellett foglaljak állást.

- Amikor ragyogó napsütésben nekiindulok a hegyeknek, akkor zavartalanul élvezhetem a természet szépségeit; nem vonják el figyelmemet a természetjárással együttjáró kellemetlenségek, nem félek a vihartól, mert még nincs a láthatáron, nem bosszankodom azon, hogy ázom, mert hiszen még nem esik, nem fázom, mert hiszen süt a nap és ha a negyedik kellemetlen jönne: a meleg, akkor leheveredem egy fa alá! - Igazad van, ha így tudod felfogni a dolgokat. De ...

Tudod barátom, az évnek van négy évszaka! Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, tavasszal sok a sár és ázott a talaj, ősszel pedig esőre hajlik az idő. A fenti okoskodás szerint a leghelyesebb, ha egyáltalában ki sem rándulsz.

Sokan így is tesznek. Beszereznek egy hatalmas barométert és már péntek reggel megkezdik a megfigyelést. Jegyzik pontosan a mutató állását, olvassák szorgosan a lapok meteorológiai jelentéseit, sőt a gondosabbak - ami biztos az biztos jelszóval - még egy ártatlan kis leveli békát is elhelyeznek egy dunsztosüvegben és azt is figyelik. Ha azután péntektől vasárnapig minden jel jóra mutat és vasárnap reggel sem tarkítja a kék eget egyetlen felhőfoszlányocska sem, akkor neki mernek indulni a nagy útnak.

Ezek azok a jámborlelkű turisták, akik szörnyülködve mesélik, hogy mennyi turistát láttak a Pálffy téren, pedig "hogy be van borulva!" Ezek azok, akik gúnyos megjegyzéseket tesznek azokra, akik minden vasárnapot turistáskodásra szántak, és kárörvendve jegyzik meg azokra, akik megázva érkeznek haza vasárnap este, hogy "úgy kell nekik! - miért nem maradtak itthon ilyen rossz időben!"

Tudod, én nem szeretem a szélsőségeket! De ...

Nem tudok pálcát törni afelett, aki elindul rossz időben, mert tudom, hogy milyen felejthetetlen élményekben lehet része.

Sohasem fogom elfelejteni azt a reggelt, amikor a Peskő barlangjában ébredtem és végignézhettem egy vihart, amelyik alattam tombolt. Ragyogó napsütésben élveztük a Peskővölgy felett gomolygó felhők játékát és csak akkor tudtuk meg, hogy milyen vihar volt, amikor leereszkedtünk reggeli után a völgybe. Ott lenn patakokban folyt a víz s mi odafent csak a felhők napsütésben csillogó hátát láttuk. Sohasem fogom elfelejteni azt a vihart, amelyet Örvénykőn néztünk végig. Vezetőnk nem győzött sürgetni minket: Örvénykő nem a legbiztonságosabb hely, ha vihar van! - de mi, akik még nem láttunk közelről vihart, elámultunk a természetnek fenségesen borzalmas, de gyönyörű tájékán és szinte azt sem bántuk, hogy szakad a zápor. Ez délután volt; reggelig szárítottuk ruháinkat. Szentléleken a pásztortűz mellett. De szép volt az a vihar azért!

Vannak a természetnek oldalai, vannak szépségei és kincsei, melyeket a kényelmeskedő és óvatos ember soha meg nem ismerhet. Aki az időjáráshoz köti a túráját, az hetekig várhat, amíg ízlésének megfelelőkké válnak az időjárás viszonyai. Ez az óvatosság, ez a kényelemszeretet már a város és a kultúra hatása; ez az, ami a városi embert elvonta a természettől és sokakat még ma is ez tart vissza a turistáskodástól. Pedig nincs igazuk!

Az ember mindig alkalmazkodik bizonyos fokig a körülményekhez. Mentől nehezebbek a fizikai körülmények, annál jobban megedződik azok elviselésére, és mentől nagyobb a kényelme, annál jobban elpuhul. Ez talán nem is lenne annyira közvetlenül baj, ha az elpuhult városi ember nem lenne kitéve ennyi szokatlanságnak. De ki van téve; jön az első hideg és ő belebetegszik; megázik egyszer és ágyba kerül; a villamoson kap egy kis "huzatot" és hónapokig emlékezteti őt erre, egy hasogató fájás. Ezek mind a kényelem és az elpuhultság következményei.

Miért nem hűl meg a turista, aki többfokos hidegben is kiskabátban indul útra? Miért nem betegszik meg, ha megázik? Miért nem retteg ő is az esőtől, fagytól?

Nem szélsőség ez, ha elfelejtjük megnézni az eget, mielőtt útnak indulnánk.

A természet mindig szép! Napsütésben más oldalát mutatja, mint esőben és más oldalát nyáron, mint télen. De mindig szép!

Nem szélsőség az, ha kényelmetlenségeket vállalunk szívesen és örömest azért, hogy kimehessünk a természetbe. Nem szélsőség, mert tudott dolog az, hogy a turistáskodás lelki gyönyörűségei mellett fizikai kényelmetlenségekkel jár együtt. Nem ez a szélsőség: az a szélsőséges, aki minden vasárnap szép időt vár!

Folyatatás: A térkép