- Az égbolton mindjobban gyülekeztek a sötét felhők és a szél mindig erősebben kapaszkodott bele ruháinkba. A kitett, hegyoldali úton hátba kaptuk a szelet és megdöbbenve vettük észre, hogy havazik. Nem hópelyhek, hanem dara, apró, keményre fagyott daraszemek ostromolták a hegyoldalalt és ahol kezet vagy arcot értek, úgy éreztük, mintha apró tűk repülnének a szél sebes szárnyán.
- Fenn a hegytetőn megálltunk!
- Én körülnéztem. Messze lehetett látni, de nem minden irányba; körülöttünk vadul rohanó felhők zárták el, ha csak percekre is, a kilátást és úgy csaptak lejjebb, mindig lejjebb, mint ahogy prédára csap le a ragadozó madár.
- És amikor ott álltam fenn a hegytetőn, lenéztem a déli oldalra, ahol magas szálerdő fedi a hegyoldalt és elbámultam a fák közé betörő felhők csodálatos játékán - elfeledtem azt, hogy a kezem megvan dermedve, elfeledtem azt, hogy már régen ebédelni kellett volna és elfeledtem azt, hogy kegyetlenül szurkáló daraszemek ostromolták az arcomat! - elfeledtem mindezt és csak bámultam ezt a csodálatosan szép színjátékot!
- És ekkor valami kimondhatatlan hála lopózott a szívembe mindazok iránt, akik megtanítottak engem is erdőt járni és természetet szeretni. Hálás voltam Néked, aki útnak indítottál; hálás voltam azoknak, akik először vittek túrára, hálás voltam azoknak, akik nekem is jeleztek utakat - mindenkinek hálás voltam és szerettem volna tanújelét adni a hálámnak - sajnos, mindnyájan messze voltatok tőlem, aki ott álltam néhányadmagammal a tavaszi hóviharban és akinek, sajnos, tovább kellett mennem, hogy keressek egy zugot, ahol kis társaságunk megpihenhet!
Leveledből idézem e sorokat és úgy érzem, hogy azén megkezdett mondatom után Te tettél pontot!
Én leveleimmel turistát akartam nevelni belőled! Turistát, aki lelkével az, aki nemcsak járja, de szereti is a hegyeket, a természetet. Turistát, aki a turistaság külsőségei mellett átéli annak gyönyörű tartalmát, megérti a csendet és méltányolni tudja a természet változatosságát!
Úgy látom, hogy elértem azt, amit akartam! Turista lettél! Olyan turista, akit én is elismerek
turistának.
Mert barátom, aki ítéletidőben, - én is túrán voltam vasárnap - félig fagyott kezekkel és hóviharban meg tud állni, gyönyörködni tud egy hegytetőn és sajnálja, amikor tovább kell mennie: az már túl van a kezdeten, az már a természet szerelmesei közé tartozik!
Leveled elolvastam és - egyszerre elfogytak a témáim!
Mit tudhatnék én még mondani Neked? Neked, aki már nem is vagy kezdő turista?
Amit eddig elmondtam, az - talán kissé tömören – magában foglalta mindazt, ami a kezdőnek kell! Amit ezután mondhatnék, az túllépne leveleim eredeti célkitűzésén - vagy ismétlése lenne az eddig elmondottaknak. És bevallom, szándékomban volt egyet-mást elismételni, de „most” már nem teszem!
Te első olvasásra megértetted a mondanivalómat! Nincs mit ismételnem. Én, Neked, mint kezdő turistának nem tudok többet mondani! A lelked már turistalélek, a többi pedig kívül esik e levelek célkitűzésén.
Isten veled, barátom! Kísérjenek utadon a természet örök szépségei, legyen sok szép időd és járd a természet utjait mindig egészségesen, frissen és derűsen! Mi, turisták, életünk szebbik felét töltjük a természetben; szeretném hinni, hogy életed szebbik és nagyobbik fele Neked is a természetben eltöltött órák összessége lesz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
