Mostanában sokat vitáznak arról, hogy mi nevezhető turistaságnak abból a sok mindenből, amit ma turisták és kirándulók „én turista vagyok”- jelszóval elkövetnek.
A vélemények nagyon megoszlanak. Vannak, akik, kizárólag a magas hegymászást szeretnék elismertetni turistáskodásnak; vannak, akik a hegyek járásán kívül semmit el nem ismernek; vannak, akik a síelést és a barlangjárást elismerik, de nem ismerik el a szabadevezést, mert annak semmi köze a lábakhoz (!) és „csak az nevezhető turistáskodásnak, ami a lábak sportjával szoros összefüggésben van”!! Vannak, akik csak a kis csoportban való kirándulást ismerik el, és vannak, akik turistaságnak nevezik a faluszéli vendéglőkben való iddogálást is. Vannak, akik szerint minden természetet szerető és járó ember turista, és vannak, akik csak azt ismerik el turistának, aki három körben tudja jelvényekkel körülrakni a kalapját. A vélemények nagyon különbözők!…
Szeretnék a Te józan véleményedhez folyamodni. Turistának tartod-e azt, aki csatakiáltással indul neki reggel a Postaréti-erdőnek és este, amikor az esztergomi vicinálison ismerősökkel találkozik, mindent eltipró fölénnyel jelenti ki, hogy Ő ma hatvanöt kilométert gyalogolt?
Turistának tartod-e azt, aki megáll az első menedékháznál és ott átborozgatva a napot hazatér egy autóbusszal és még eldicsekszik, hogy „milyen szép túrát” csinált?
Turistának tartod-e azt, aki az első dérre felköti a léceket és ziháló mellel „treníroz” a hegyoldalakon, hogy majdan a versenyen ő vihesse el a pálmát?
Turistának tartod-e azt, aki elviteti magát az erdő szélre és ott átheverészik egy napot - de szigorúan hátizsákból ebédel és kulacsból issza a bort?
Turistának tartod-e az erdők vándor énekeseit, akik ugyan nem ülnek fenn az ágakon, de ezzel szemben kizárólag a legújabb slágerekkel teszik változatossá az erdő csendjét?
És végül turistának tartod-e az ünnepélyek és díszvacsorák közismert távszónokait, akik nagyon szépeket mondanak a turistaságról, de három fa közt már fel kell bérelniük egy környéki bennszülöttet vezetőnek?
Ezek, azt hiszem Te szerinted sem turisták!
Ezzel szemben miért ne lenne turista az, aki - hó borítván hegyeket - sível indul el útjára?
Miért ne lenne turista az, aki ugyan nem gyalogol egy nap hatvanöt kilométert, de gyönyörködni tud a természet ezerféle kincsében!
Miért ne lenne turista az, aki felkeresi a dimbes-dombos vidéket is?
Miért ne lenne turista az, aki ugyan nem tagja egy egyesületnek sem, de minden vasárnap ott találja őt valahol a hegyek között?
Miért ne lenne turista az, aki csónakon keresi fel á természetet és olyan helyeket jár be túracsónakjával, ahová természetszerűleg sohasem juthatna el szögescipőben?
Sokáig folytathatnám ezeket a kérdéseket. De nincs célja; az a szellem, amit ki akarok fejezni, azt hiszem, ezekből is kiviláglik!
Turista az, aki gyönyörködve járja a természet utjait; aki megbecsüli a természet szépségeit és aki nem másért vállalja a természet járásával együtt járó kényelmetlenségeket, mint magáért a természetért.
Turista az, aki nem a külsőségeket nézi, hanem a lényeget, a természetet keresi! Mindegy, hogy hol és milyen körülmények között!
Turista az, akinek nem fontos a társaság, nem főfeltétel a kifogástalan szép idő, nem túracél a hátizsák tartalmának elfogyasztása és nem legfontosabb turistapont a - kocsma!!
Turista az, aki elhatározás és józan okok nélkül turista. Turista az, akinek lelki okai vannak arra, hogy vasárnap kiránduljon! Turista az, aki jó és rossz időben nekiindul a hegyeknek, forrásbó1 iszik, fatönkön, vagy sziklán pihen és megáll hegytetőkön. Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét, csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre. Nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!
AJÁNLOM AZ OLDALT
