Valami egészen különös felfogás uralkodik a nem turisták között; eszerint a felfogás szerint a turista-vezető egy különleges fizikai és lelki tulajdonságokkal felruházott egyén, akitől egy-egy túrán élet és halál függ, akinek a kezébe egy egész társaság élete van letéve.
Így képzelik el a nemturisták a vezetőt. A Vezetőt különleges képességekkel és isteni tulajdonságokkal!
Egy ember, akinek intésére eloszlanak a felhők, kisüt a nap; szavára víz fakad a sziklából és lehelete felszárítja a térdig érő sarat is: ha elfogy az élelem, szavára manna hull alá az égből és bekötött szemmel megy végig az összes turistaterületeken. Ez a turistavezető! ...
Legutóbb egy beszámolóleveledben Te is úgy nyilatkozol a vezetőről, hogy szükségesnek látom, hogy elmondjak néhány szót arról a szegény áldozatról, aki néha-néha arra vállalkozik. hogy kultúrembereket vigyen magával a pestkörnyéki dzsungelekbe.
A vezető egy ízig-vérig jó turista!
Turista a szó minden értelmében. Ismeri az elméleti és gyakorlati szabályokat, higgadt, józan gondolkodású; magát minden helyzetben feltaláló valaki, akinek szavát társai minden körülmények között döntőnek fogadják el. Ismeri a terepet, ismeri az utakat, ismeri a terep viszonyait és esetleges veszélyeit.
Ilyen férfiú a vezető!
Ha azután egy ilyen férfiú vezetésre vállalkozik, akkor először is beállít egy túrát! Beosztja gondosan, tekintetbe veszi a pihenőket és szembeállítja azok egymástól való távolságát a megteendő út hosszával, gondoskodik arról, hogy útközben víz is akadjon az időközben kiürülő kulacsokba; gondoskodik elszállásolásról, alkalmazkodik túrájának beállításánál a menetrendhez - szóval gondol mindarra, amire egy jó vezetőnek gondolnia kell. - És ami szintén fontos: képviseli a túrán a túrát hirdető egyesületet. A túrán elől megy és mutatja az utat; vigyáz társainak testi épségére, ha valaki elfárad, pihenőt tart, ha valaki rosszul lesz; előveszi orvostudományát és igyekszik segíteni, ha valakit baleset ér, elsősegélyben részesíti, ha valaki lemaradt, pihenőt rendel és felkutatására indul és általában gondol mindenre és gondoskodik mindenkiről.
Nem kever; de ha mégis elkevert, - ne szégyelld, ha kevertél: csak az nem kever, aki odahaza maradt!! - nem veszti el a fejét, hanem a térkép és iránytű segítségével igyekszik tájékozódni és megkeresni az elvesztett helyes utat.
A vezetőnek Magyarországon nem az a szerepe, ami például az Alpesekben vagy a Tátrában. Ott tényleg a résztvevők élete függ sok esetben a vezetőtől; nálunk, a mi turistaviszonyaink mellett erről szó sincs. Nálunk nem lehet akkorát keverni, hogy az a keverés életveszedelmet jelenthetne; hegyvidékeinken 1-2 óra járásnyira mindenütt találunk lakott helyet. A turistavezetőnek a mi viszonyaink mellett más szerepe van. Ő valahogy középarányos a ciceróne, az útimarsall, a közszolga és a - tanítóbácsi között!
Ő gondoskodik a túra beosztásáról, szállásról és közlekedési eszközökről és tényleg vezet is. Ebben magában benne van a harmadik, a közszolgai ténykedés is, mert ez hozza magával azt; hogy szegény vezető az, ami mindig másokért dolgozik és sohasem élvezi a saját túráját: S rendezkedik, gondoskodik a mások kényelméről, ő dolgozik, sokszor már hetekkel a túra előtt és rendesen csak akkor ülhet le nyugodtan, amikor a hazafelé vivő vonat már elindult. Amikor vége a túrának!
A negyedik minősége szintén egyike a legfontosabbaknak, ha nem is a legnépszerűbbeknek. Ő figyelmezteti a hangosakat, ő inti csendre a zajongókat, ő szedeti össze az eldobált papírdarabokat és uzsonnamaradékot, ő sürgeti a lemaradókat és ő vágja zsebre mindezért a köszönet és hála összes ellentéteit.
Tisztelet és becsület annak, aki ezt a szerepet vállalja!
Láthatod, hogy a vezető nem emberfeletti ember - csak éppen kifogástalan, jó turista!
Az, hogy találkoztál már másmilyen vezetővel is, az nem jelent semmi mást, minthogy vállalnak vezetést olyanok is, akik nem valók erre a tisztségre. Hallottam vezetőről, aki még sohasem járt azon a területen, ahová túrát vezetett; amikor kiértek az állomásról, felfogadott egy "bennszülött" vezetőt, aki szerencsétlenségre, maga sem tudta az utat. A társaság egyfolytában kevert két napig és vasárnap este helyett hétfőn délelőtt érkezett vissza a fővárosba. Mondanom sem kell, hogy ezek azok a "vezetők", akik lejáratják magukon keresztül az egész turista-mozgalmat. Szerencsére kevesen vannak!
Ne vezess túrát, ha nem érzed magad erősnek erre a feladatra!
A vezetés nem megtiszteltetés és nem dísz, hanem munka és kötelesség. Ha szívesen dolgozol a közért, akkor dolgozz, de ha nem érzed magad képesnek egy feladat megoldására, akkor maradj meg az egyszerű, de kényelmes túra-résztvevői minőségedben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
