A késő ősz szépségeiből már kivetted a részed. Lábaid alatt már sokat meséltek a lehullott levelek és már megborzongtál egyedül jártadban az erdőn, amikor a nedves gallyakról lecsepegő harmat léptek zaját utánozta a hátad mögött.
Az ősz a legszebb a négy testvér között. Ezer színével hódítja meg a vándort, hogy azután belopja magát a lélekig és a természet fenséges haldoklásán keresztül eszünkbe juttassa az elkerülhetetlent. Ilyen az ősz! Szép, színes, de a végén nagyon szomorú.
Az ősz szépségeiből már kivetted a részed. De mit csináljak, ha tél lesz? - kérdezed egyik leveledben!
A természet szép. Mindig szép! Mindig és minden körülmények között. A kelő hajnalnak, a ragyogó napsütésnek, az aranyalkonyatnak, a felhők járásának, de az esőnek, a nyári zápornak és a viharnak is megvannak a maga szépségei. Miért ne lenne a természet télen is szép?
És, ha szép, akkor miért ne turistáskodnál télen is?
A hegyek és a völgyek kopárak lesznek, az erdők szomorúan lombtalanok és nagyon-nagyon csendesek! Az élet mintha nagyon messze költözött volna innen - pedig itt van, itt pihen néhány centiméternyire a föld színe alatt és a tavasz első napsugarai újra életre fogják kelteni! És ez a csend, ez a kopárság tud szép is lenni! Azután nem is lesz sokáig kopár az erdő; a tél fehér szőnyeggel lepi be a hegyoldalt és az utakat és csipkét rak a csupasz ágakra; csillogó, fehér zúzmara-csipkét, amiben alig lehet eleget gyönyörködni!
Ilyen a természet télen!
Az utak persze egy kicsit nehezebbek. Hol bokáig, hol derékig süppedsz a hóba és így bizony nagyon nehéz lenne a járás, ha nem vennéd igénybe a turisták téli közlekedési eszközét a sítalpakat.
Veszedelmes szerszám! Legnagyobb ambíciója az, hogy kicsússzon a lábaid alól, s ha ez már nem sikerül teljes mértékben neki, akkor legalább olyan irányba veszi utadat, amely irányban néked semmi keresnivalód sincsen. Amit elmulasztottál hosszú időkön keresztül, ahhoz most hozzásegít: leborulhatsz segítségével százszor is egy nap az édes, de jelenleg nagyon is keményre fagyott anyaföldre és ha csak előre nem gondoskodtál nadrágod megfelelő helyén a pótlásról, akkor bizony már az első gyakorlat után kölcsön kell kérned valahol egy jó hosszú, minden hiányt gondosan befedő télikabátot, mielőtt emberlakta hely közelébe merészkednél.
Körülbelül ezek lesznek az első lecke után a tapasztalataid!
De ne veszítsd el a kedvedet! Egyike a legszebb és legkedvesebb sportoknak, de természetesen előbb meg kell tanulnod ráncba szedni azt a két nehezen engedelmeskedő lécet! Nincs benne semmi boszorkányság és hihetetlen eredményeket lehet elérni. Olyan sebességgel száguldhatsz le a hegyoldalakon, amilyenről álmodni sem mertél volna és az akadályok átugrását nem is említve, számos gyönyörűséget találhatsz benne.
De hát ellőbb tanulni kell! Minden turistaegyesületben vannak jó síelők és mindenütt szívesen adják meg az első útbaigazításokat. Öt-hat lecke után már nem fogsz derültséget kelteni sítudományoddal és mire elolvad a tél kincse, akkorra már sajnálni fogod, hogy nem tartott tovább ez a gyönyörűség!
A sí azonban nekünk turistáknak. semmi egyéb, mint egyszerű közlekedési eszköz!
Ne ess bele a síelés szenvedélyébe és főként ne akarj túltenni mindenkin! A síversenyeken alig indul igazi turista; ott inkább a sportszenvedély rabjai kínozzák meg magukat azért a kis dicsőségért, amelynél százszor többet ér egy szép túra!
A versenyzés nem vonzza az igazi turistát! Ő felköti a léceit, hogy kedves vidékeit télen, hóban is felkereshesse, de semmi különös gyönyörűséggel nem töltené el őt egy verseny dicsőséges elsőséget A verseny az izmokon múlik; a turista izmait csak eszköznek tekinti, hogy eljuthasson a természet legszebb és leghozzáférhetetlenebb pontjaira is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
