Ilyenkor télen többször előfordul, hogy egy-egy távoli menedékház helyett egy közelebb eső faluban szeretnénk eltölteni az éjszakát. Előfordul, hogy nemcsak hogy szeretnénk, de kényszerítve is vagyunk rá. Mit tegyünk ilyenkor? A feleletet magad is kitalálnád, de hallottad valahol, hogy a falu népe „gyűlöli a turistákat!” És mert ezt mondják, nem tudod, hogy tanácsos-e egy turistának kitenni magát a visszautasításnak és a kellemetlenségnek?
Nem csodálkozom azon, hogy ez a tévhit már a te füledbe is eljutott. Nem csodálkozom, mert terjesztik. Akarva-e, jóhiszeműen-e? Mindegy: terjesztik. De rájöttem, - tapasztalatok alapján jöttem rá - hogy csak azok terjesztik, akik maguk sem szeretik a falu népét. Akik nem szívesen állnak szóba egy egyszerű emberrel, akik nem tekintik egész embernek a falusi embert és akik azt várják el, hogy udvarias és szolgálatkész legyen hozzájuk az, akivel ők gorombáskodnak!
Nekem egészen más tapasztalataim vannak, mint ezeknek a rémhírterjesztőknek.
A faluk népe nagy általánosságban egyszerű, de jólelkű nép, akinél jó szóval, barátságos közeledéssel mindent el lehet érni. Szállást, ellátást, udvarias bánásmódot és tiszteletet, mert az egyszerű ember ösztönszerűen tiszteli azt az embertársát, aki többet tud nála. Szállásért, ellátásért nagy általánosságban méltányos árakat kérnek, de sohasem követelnek többet, mint a rendesen megfizetett ellenérték.
A magyar turistaterületek közé ékelt falvak lakossága túlnyomórészt nagyon szegény emberekből áll. Szegény emberek, akik két kezük munkájával keresik meg a mindennapi kenyeret és ha átengedik pár fillérért a tiszta szobát egy turistának, még hálásak is a sorsnak, hogy egy kis külön jövedelemhez jutottak. De ha nincs tiszta szobájuk, vagy ha többen kérnek szállást, mint amennyi hely van, szívesen mutatják meg a szénapadlás feljáróját és nem kérnek egy fillért sem az illatos szénaágyért.
Helyesen gondolkodó társaság azonban még az ilyen szállást sem fogadja el ingyen, hanem összegyűjt a társaság tagjai között valamit a vendéglátó házigazda részére: ha azután az nem
akarja azt elfogadni, akkor szíves szóval köszöni meg a szállást és megkínálja valamivel a gazdát, vagy lefényképezi a portáját és küld egy fényképet hálódíj fejében. Ennek nagyon szokott örülni a házigazda és... Istenem! milyen kevésbe kerül az egy amatőrnek!
Bátran be lehet menni akármelyik faluba szállást kérni! De...
Ne várd azt, hogy a falusi térdet hajtson előtted; ne beszélj vele a harmadik emeletről, mert az sértő és méltatlan. Ne követelj semmit, mert követelésre nincs jogod, ne várj semmit ellenszolgáltatás nélkül és ne fogadj el semmit ingyen még akkor sem, ha nem is kérnek érte pénzt. Ha kérdez tőled valamit a falusi ember, válaszolj neki egyszerűen és értelmesen; ha újat hall tőled, tisztelettel fogja végighallgatni szavaidat és hálás lesz, ha tanulhatott valamit.
Ha megmutatja kicsiny birtokát, ne mutass unott arcot; ha eldicsekszik, hogy mindezt két keze munkájával szerezte, akkor nézz rá azzal a tisztelettel, ami minden becsületes munkáslelkű embernek kijár.
A falusi kivétel nélkül hazafiaslelkű; ne mondj olyat előtte, ami ezt a tiszteletreméltó és szent érzést megbánthatná. Ne bolygasd meg hitében. Egyszerű lelkével sokszor közelebb jár Istenhez, mint te és éppen ezért úgysem tudsz mondani neki semmit.
Ha mindezt megfogadod és így is cselekszel, akkor úgy jársz majd a falukba, mint sok régi turista: várni fogják jöttödet és szeretettel fog üdvözölni, mint házának szívesen látott vendégét a falusi gazda.
AJÁNLOM AZ OLDALT
