A báró Eötvös-lányok példája nem maradt egészen hatástalan a turistatársadalomra; az egyesületi taglétszámokban ma már egészen tekintélyes százalékot tesznek ki a nők. És ez a tekintélyes hányada a turistatársadalomnak túrázik is és igyekszik mindenképpen kivívni magának a jó turista elnevezést.
Beszámoltál néhány túrádról és leveleidből olyasmit olvastam ki, mintha nem lennél elragadtatva a turistanők turista-mivoltától.
Tudod: sok olyan turista van férfiban is, akire csak gúnyból lehet ráfogni azt, hogy turista. Ha ilyennel találkozik egy városi ember, annak elég furcsa fogalmai lesznek a turistaságról és a turistáról. És ha ez így van a férfiak között is, akkor nem szabad csodálkoznunk azon, hogy turistanőink nagy része is sok szempontból bizony - nevelésre szorul. Sajnos azonban, a nőket nagyon nehéz nevelni.
A nő - eltekintve a természetadta különbségektől - végeredményben borzasztóan hasonlít a férfira. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy a természet őt is vonzza és a természet járásában ő is ott akar lenni a férfi oldalán.
Az elmúlt évtizedekben ennek számos akadálya volt, de azok nagy részét már elmosta a közvélemény; a turistanő ma már nem szokatlan valaki és senki sem csodálkozik azon, hogy szögesbakancsos és hátizsákos nőket is láthat vasárnaponként a nyugati környékén.
A természet egyébként is nagyon jó hatással van a lelkekre és ezeket a jó hatásokat köztapasztalat szerint kétszeresen érezteti éppen a nőkkel szemben. Egy kiváló, régi turistánk mondta egyszer egy előadásában, hogy ő minden jegyespárt elvinne egy egyhetes túrára: legalább megismerik egymást! Mert „idehaza lehet hazudni, de a természetben minden jó és minden rossz szokás kiütközik az emberből!”
A nő a turistaságba beleviszi összes sajátos tulajdonságait. Éppúgy hajlik odakünn is a realizmusra, mint idehaza; mit neki a kilátás Őrvénykőn, ha lenn Ómassán még nincs biztosítva a szállás. Hajlik a kényelemre, sok mindenről lemond, csakhogy könnyebb legyen a hátizsák.
Hajlik a hiúságra; minden más egyéb otthon maradhat, de a hajsütővas ne hiányozzon. Hajlik a ruhaérdeklődésre, sokszor fontosabb neki az új kirándulókosztüm, mint maga az egész kirándulás.
Hajlik a gondtalanságra is, mit neki a terület tilos volta, ha fontos megbeszélnivalók vannak. És végül zsarnoki hajlamai sem pihennek el odakünn sem: jaj a vezetőnek, ha figyelmen kívül hagyná a jelenlevő hölgyek kívánságait!
Mindezektől eltekintve azonban, a nő nagyon hasznos tagja lehet a turista társadalomnak és hasznos is. Ha valamelyik menedékházban felfedezünk valamit, ami nem szükségszerű éppen, de kedves vagy kellemes! Azt bizonyosan nő találta ki, vagy nő csinálta. Ha találkozunk egy társasággal, amelyik szélsőségesen viselkedik és egy másikkal, amelyik nem hagy kivetnivalót maga után, bizonyosan az utóbbiak között van néhány turistanő is.
Az ember felfele törekvésében erős harcos a nő is.
Ne csodálkozzunk, hogy megértette a természetet, ne csodálkozzunk, hogy szereti és ne csodálkozzunk, hogy sok mindent enged a hiúság terén és más téren is azért, hogy fel is kereshesse.
A jövő turistamozgalmában elsőrendű szerep fog jutni a nőnek. A nők turistáskodásának azonban megvannak a kinövései is. A „divat”, sajnos, még a természetben is hódít a hölgyek között. A nő sohasem elsősorban a célszerűt, de mindig elsősorban a hiúságát kielégítőt keresi és nagymértékben igazodik még turistaruhák kérdésében is a divathoz.
Hogy milyen a sí, az nem fontos; de hogy milyen a síruha, az már igen!! Vagy például, ilyen divat kinövés a bricsesz. A báró Eötvös-lányok többezerméteres csúcsokat másztak meg az akkori divat bokáig erő szoknyáiban; a mai turistalány azonban még Hűvösvölgybe is bricseszben jár. Nélkülözhetetlen? Nem! Célszerű? Nem! Szép? Annak éppenséggel nem mondható! - de mikor így járnak a többiek is!
Te, ha jól emlékszem, egyik túrádon jártál pórul egy ilyen bricseszes turistahölggyel, akitől átvetted a hátizsákot és azt elfelejtette visszakérni. Te pedig vitted azt egész nap és vitted a magadét is.
Megnyugtatlak: az a bizonyos hölgy nem volt turista. Ha jól emlékszem egy pomázkörnyéki túráról volt szó; hogy oda minek a bricsesz, arra azt hiszem, ő sem tudna felelni. Ettől eltekintve azonban csalhatatlan biztossággal felismerheted a turistanőt: kérd el tőle a hátizsákot!
Igazi turistalány soha, semmiféle körülmények között nem adja oda a zsákját olyannak, akinek magának is van zsákja. Az a leány egyike volt azoknak, akik minden másért turistáskodnak, csak éppen saját, benső énjüknek nincsen semmi köze a természethez.
Turistáskodnak a társaság kedvéért, vagy turistáskodnak azért, mert jót tesz nekik a tiszta erdei levegő, vagy turistáskodnak a szórakozás kedvéért. Az igazi turista azonban nem ilyen mellékcélokat keres; az igazi turistának legkedvesebb társasága a csend, legjobbat tesz neki az, amit a szemén keresztül élvez és legszebb szórakozása maga a természet.
Ilyen az igazi turista és hidd el, hogy ilyen igazi turista sok van a turistáskodó nők között is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
