Ne ijedj meg ettől a komoly címtől! - nem évszámokat és adatokat fogok felsorolni, csak emlékeztetni szeretnélek arra, hogy a természet szeretete és kultusza - ami alapja a mai turistamozgalomnak - éppen olyan régi, mint maga az emberiség!
Talán emlékszel még arra, amit a régi vallásokról tanultunk! Bizonyára emlékszel: úgy-e, az istenek, melyeket a régi rómaiak és a görögök imádtak nagyobbrészt, egy-egy természeti jelenséget személyesítettek meg. Vagy emlékszel talán arra, hogy hol laktak az istenek? Az Olympuson, egy közel háromezer méter magas hegyen! Látod: a görögök szerint is a legmagasztosabb, legszentebb hely a földön nem lehet más, mint egy hegycsúcs. Ezt a hitüket igazolja Apollónak a székhelye is, a harmadfélezer méter magas Parnassus is.
A japánok napjainkban is tisztelnek egy hegyet a Fuji-no-Yamát, melyet évente a zarándokok tízezrei keresnek fel. Az indiánus - emlékszel May gyönyörű regényeire -a hegyek ormain keresi Isten közelségét és halála után az örök prérikre vágyik, ahol örök időkön keresztül vadászhat békében.
Láthatod, hogy a természet kultusza nem mai keletű. Az ősembertől kezdve, aki a természetben élte le egész életét, az ember minden időkben vonzódott a természet felé és ez a vonzódása, ez a vágya teremtette meg a mai turistamozgalmat.
A mai turistamozgalom története a középkorba nyúlik vissza. A tizennyolcadik században hallunk először hegymászásról és lassan, de határozottan előtérbe kerül a hegyek iránt való érdeklődés, mely kezd öntudatossá válni és a múlt században alakul át tervszerű mozgalommá.
A múlt század közepén alakulnak meg az első turistaegyesületek, sajnos, azonban még nagyon messze tőlünk.
A mi turistamozgalmunk 1873-ig vezetheti vissza történetét, a mai turistamozgalmunkat azonban csak 1888-ban tekinthetjük megalapozottnak, amikor Téry Ödön megalapítja a Késmárkon székelő Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályát, a későbbi Magyar Turista Egyesületet.
A mi turistamozgalmunk mindössze négy évtizedes múltra tekint vissza; ez a négy évtized azonban munkában telt el s a negyven évvel ezelőtt néhány száz emberből álló magyar turistatábor 30.000 tagot számlál. Területeink legnagyobbrészt fel vannak tárva, térképeink minden turistaterületet elénk varázsolnak és turistaalkotásaink úgyszólván sehonnan sem hiányoznak.
A turistaság történetéhez tartozik azonban a turistaság fogalmának végleges kialakulása is.
Az eredeti értelemben vett turistaság igen szűk fogalom volt és nem értettek alatta egyebet, mint a szorosan vett hegymászást, az alpinizmust. Turista volt az, aki kötéllel a derekán indult el túrára és mentől több első mászása volt, annál jobb turistának tisztelték.
Az idő - és talán a viszonyok változása is - megváltoztatta a helyzetet. Ma már a turistaság fogalma sokkal szélesebb. Ma már nemcsak az a turista, aki az alpesi csúcsokat, vagy a Tátra havas ormait keresi fel; a turistaság – igen helyesen ma már nem a lábak sportja!
A turistaság fogalma alá tartozik a hegymászáson kívül minden szabadtéri sport, melynek kultiválásában fontosabb a természet felkeresése, mint maga a testedző, sportszerű mozgás.
A mai turista egy táborban érzi magát a sziklamászóval, a barlangkutatóval, a síelővel és azzal a társával is, aki csónakon keresi fel a természet másképpen fel nem található szépségeit. Ez a látszólag nagy változás voltaképpen nem változás! Ez nem egyéb, mint öntudatra ébredés. Az a régi turista, aki csak sziklákat mászott, az is a természetért kereste fel a természetet; ha megállt megbűvölve egy-egy csúcson és gyönyörködött az isteni látványban, akkor valahol mélyen a lelkében érezte ő is, hogy a turistaság lényege: a természet csodálata és szeretete! Érezte ő is: de nem tudta; mert mire leért a völgybe, már elfeledte és lenézte azt a társát, aki másutt kereste fel a természet szépségeit.
A ma turistája már nemcsak érzi a turistaság lényegét; ő már tudja azt, hogy nem a szöges a fontos, nem a hegymászó bot és nem a hátizsák. Ez mind csak eszköz a cél elérésében, a cél pedig a természet, az örök, gyönyörű, isteni természet, melynek feltalálásáért fáradságot és veszélyt vállal a turista és tudja azt, hogy mindenki turista, aki vállalja a fáradságot és a kényelmetlenséget ezért a célért!
Nem fontosak itt az évszámok és a történelmi események; a vágy, amely minket a természet felé vonz, egykorú az emberrel: történelmünknek ez a legfontosabb adata. A mozgalom pedig akkor kezd turistamozgalom lenni, amikor tudatossá válik az, hogy semmi sem fontos, csak maga a természet. Nem fontos, hogy mikor, hogyan és milyen eszközökkel: aki meglátta valahol az isteni kéz nyomát, aki elgyönyörködik a legcsodásabb alkotásban - és akit mindez meg tud mozdítani annyira, hogy rendszeresen kutassa és keresse a természetben a szépet: az-az értékes turista!
AJÁNLOM AZ OLDALT
