Amikor a kezdő turista egy-egy nagyobb túrára készül, akkor körülbelül úgy szereli fel magát mindenféle hasznos és haszontalan dologgal, mintha legalább is a Monte Everest megmászását tűzte volna ki vasárnapi szórakozásául. Minderre ráadásul az erszényével is úgy bánik, mintha egy nem mindennapi expedícióra készülne s így - mint legutóbbi leveledből látom, te is - hamarosan arra a kellemetlen tapasztalatra jut, hogy nem is olyan olcsó dolog a turistáskodás.
Hát, ha minden jó időben egyszeri kirándulásnak fogjuk fel és így is bánunk a pénzünkkel, akkor tényleg nem olcsó. De ha rendszeresen túrázunk és megfelelő, előirányzott költségvetéssel élük, akkor nagyon kevés pénzünk fog elmenni; hiábavalóságokra pedig egy fillért sem szabad költenünk.
Azt panaszolod, hogy a turistaság olyan drága sport, hogy lehetetlenség minden vasárnap kimenni a hegyek közé. Ez nem így van!
Először is: egy napra csak egy napi kosztot viszünk és nem háromnapit. Te azt panaszolod, hogy egy fél kiló felvágott, úgy-e, két pengő ötven; egy negyed kiló sajt egy pengő húsz; egy jó konzerv egy pengő ötven; egy üveg dzsem egy pengő; egy kis gyümölcs egy pengő; egy kiló kenyér és más egyéb „apróság” szintén van két pengő: ez összesen kilenc pengő húsz! Ez összesen tényleg annyi, de hol van az a viharedzett turistagyomor, amelyik egy nap alatt ennyi mindent elfogyaszt? Hát igen: az ember valamivel többet visz, mint amennyi feltétlen kell, de nem visz magával háromszoros élelmi-szerfelszerelést. Így azután nem nehéz kifogyni a költségvetésből.
Másodszor: a turista mindig harmadik osztályon utazik. Mindenekelőtt: takarékoskodik; de ettől eltekintve is az ember rendesen a társaság kedvéért, helyesebben a miliő kedvéért fizet többet a vasúton; ez természetszerűleg elesik a turistakirándulásnál, mert ott rendesen egyivású és egy társaságba való emberek vannak együtt, azok tehát nyugodtan utazhatnak harmadik osztályon, már csak azért is, mert így sokkal olcsóbb. Ez egyébként ma már annyira közhely, hogy nem egyszer előfordul, hogy első osztályra érvényes szabadjegyes öregurak ott utaznak a többiekkel a harmadik osztályon.
Harmadszor: a vendéglő nem életszükséglet és ha a társaság estefelé betér valahová, nem kell ott feltétlen sokat költeni. Leghelyesebb természetesen be sem térni; a turistának azért van kulacsa, hogy abból igyék és az erdőben arra van forrás, hogy abból merítsen. A jó turista így, is cselekszik!!
Negyedszer: a felszerelésed kiegészítését ne tekintsd kiadásnak. Az befektetés! Ha jó helyen vásárolsz, tényleg az; és ne feledd, hogy ezek a tételek csak az első időkben szerepelnek a turista pénztárkönyvében. Egy jó felszerelés egy életre szó!
Mindezek után hogyan kell takarékoskodni?
Elkerülhetetlen a vonat-, és villamos költség. Ezen nem lehet vitázni; igyekezz azonban, ha takarékoskodni akarsz, legalább hat tagból álló csoportokkal járni, mert így ötven százalékot már is megtakarítottál.
Élelem: egy napra három pengő. Ebbe a büdsébe belefér a kenyér, a felvágott, a sajt, a vaj, a szalámi, a tea, a gyümölcs, és bármi, amit csak akarsz. Amit csak szeretsz: de természetesen a megfelelő mennyiségben. Bármint is variálod egynapi élelmiszerszükségletedet, három pengőből ki kell jönnöd. Másik megoldás az. hogy kész ebédet viszel úgynevezett patent dobozban és odakinn csak felmelegíted. Ez a megoldás talán még olcsóbb - sokszor jobb is.
Apróbb kiadásaid is vannak, de bánj velük óvatosan. Drága a szárazelem: égess gyertyalámpát, vagy karbidlámpát; drága az autóbusz: állítsd be úgy a kirándulást, hogy elkerülhesd; drága a térkép: vedd kölcsön egyesületed térképtárából.
Ha fényképezel, dolgozd ki magad a felvételeidet, így felébe kerül, de semmi esetre sem a nyersanyag minőségén takarékoskodj, mert akkor kétszeresen fizetsz rá.
Még egy fontos figyelmeztetés; ha netalán megfogadnád jelen tanácsomat, nehogy a másik végletbe essél.
El ne takarékoskodd az alumínium felszerelést azzal, hogy papírba csomagolsz, azután eldobálod a csomagolást; el ne takarékoskodd a szappant azzal, hogy: „majd odahaza mosdok”! El ne takarékoskodd a menedékházi hálódíjat azzal, hogy barlangban alszol, vagy különösen azzal, hogy reggel csendesen tovább túrázol, mielőtt fizettél volna.
És el ne takarékoskodd a postaköltséget, amikor átvonulási engedély megszerzéséről van szó!
AJÁNLOM AZ OLDALT
