Kocogtam egy jót a Zselic 50-n:-)
Szinte rutinosnak mondhatom magam, hiszen harmadjára indultam neki ennek a távnak. Autóval megközelítem a vasútállomást amennyire csak lehetett, gondoltam a túra után ki tudja milyen állapotban leszek, ne kelljen még plusz kiliket rátenni az amúgy sem könnyű túra távjára.
A rajtban meglepően kevesen voltak, 31. nek neveztem az ötvenesre, megvártam miíg mindenki elindult aztán és is regisztráltattam az időt.
Egy övtáskával vágtam neki a távnak, benne egy sajtos, szalámis, vajas zsemle egy műzliszelet és egy győri éder reggeli akármicsoda, valami keksz féleség, 4, vagy 5 db. van egy csomagban. Kezemben egy 0,5-s Gatorade. Csodálatos időnk volt, bár a túra elején egy kicsit fáztam, bár mindjárt egy jó kis emelkedővel lehet melegíteni, még a városaon belűl.
Különösebb események nélkül haladtam, előztem a túrázókat, próbáltam okosan beosztani az energiámat, tartalékolni egy kicsit a végére is.
A túratársaim, nagyon rendesek voltak, mindíg kiálltak előlem és a pontoknál is előreengedtek, ahol volt egy kis tumultus. Az útvonaltartásra nem kellett figyelnem, harmadik túrán már nem negyon illik ezzel foglakozni.
Minden rendben volt, az indulási idő helyes megválasztása nem okozott gondot, mindenhová a pontok nyitása után érkeztem.
Gálosfán becsúszott az első hiba, nem a második kocsmában volt a pont, mint tavaly, sajnos néhány másodperc, esetleg perc itt elúszott. A ponton megkérdeztem a pontőrt, hogy a következő pontra elindultak-e már a személyzet, határozott igenléssel felelt, még az időt is közölte, hogy már reggel hétkor. OK, akkor ezzel nem lesz gond, tvaly ezen a ponton centiztem ki a pontőröket, útban a pont felé pecsételtek akkor. Nyugiban haladtam, jólesően nyugtáztam, hogy valakik milyen rendesen megtisztították az útat az útvonal legnagyobb emelkedőjén, így csak a meredekséggel kellett megküzdeni. Aztán zúztam tovább.
A pontra megérkezve megrökönyödtem, nem volt ott senki, öt percel előbb érkeztem a hivatalos nyitási idő előtt, de a két pont közötti úton sem láttam senkit:-(
két határozatlan, majd egy határozott hahó után, kezembe vettem a sorsom és az ideiglenesen paddá alakított beton oszlopra, ide szokták letteni a feneküket, szóval néhány levélből gombócot sodortam és ezzel felírtam a padra, hogy amat 9:55.
Mérgelődve indultam tovább és bizony egy kicsit kedvenm is alábbhagyott, felmerült bennem, hogy esetleg nem fogják elfogadni a teljesítést.
Haladtam tovább, hamarosan egy nehezen járható részre értem itt ráadásul a jelzések is nagyon gyatrák voltak, mint útólag kiderült ez, már egy másik megye, itt nem ők az illetékesek:-(, :-)) Az útra, ami egy bazi nagy lejtőn haladt, végig a völgy aljáig, mintha direkt valaki nehezíteni akarta volna a haladást faágakat hajigáltak.
Hamarosan kiértem a volt vasúti töltésre, na itt a harmatos fűben teljesen elázott a cipőm, zoknim. Na gondoltam: ezt nem fogom vízhólyag nélkül megúszni, megúsztam.
A következő pont után következett egy hosszú aszfaltos rész, lehet rendesen futni, de nem szoktam szeretni, mostanra semlegessé vált, végig futottam, közben riasztgattam a szarvasokat.
A következő emelkedőn betervezett kajálás fölfelé, aztán zúzás tovább.
Hamarosan újabb aszfalt, kirajzolódni látszott a túra vége, úgy döntöttem, hogy emelkedők ide emelkedők oda, nekem futnom kell legalább addig a pontíg, mig le nem jár a magamnak megadott idő. Hát ez az idő nem járt le még a célig sem, így kénytelen voltam futni végig.
A célegyenes egy brutális legtő, itt már tudtam, hogy meglesz az áhított időeredmény: 5 órán belül szerettem volna teljesíteni a távot.
A vége bruttó 4:58:50, nettó 4:46:39 lett. Örültem nagyon, hiszen több, mint 21 percet javítottam a 2005-s eredményemen.
Tovább nem siettem, elérhettem volna a korábbi buszt, de élvezni akartam a napsütést a virsli ízét, a jól megérdemelt pihenést, nem érdekelt, hogy a következő járat, csak 3 órával később indul. A virsli közben, utána magamba töltöttem kb. 2,5 liter folyadékot.
A túra nagyon szép volt, bár az ellátmányozás kicsit szegényesebbre sikeredett, mint 2005-ben, vagy előtte.